Állatorvosok az Állatvédelemért Országos Alapítvány honlapján

Beszámoló az EU Dog and Cat Alliance, a kisállat-szaporítást és illegális kereskedelmet megcélzó szervezet találkozójáról

kacsa.gif

 A találkozót 2018. március 20 – 21-én tartották, Brüsszelben. Képviseltették magukat az alapító Dogs Trust vezetőségén és az EU Dog and Cat Alliance elnökén kívül a szaporítás és illegális kereskedelem ellen dolgozó portugálok, olaszok, svédek, belgák, franciák, németek, bulgárok, románok és magyarok, illetve a második napon találkoztunk litván és további svéd kollégákkal, akik ezen a területen dolgoznak. A szervezetnek 24 EU-országban összesen 78 tagja van.

 

A szervezet évente kétszer ülésezik. Az elmúlt fél év alatt történtekről számolt be Suzie Carley és Claire Calder, a két alapító szervezet folyamatosan próbál EU-s parlamenti képviselőkkel, Európai Bizottsággal egyeztetni ezekben a témakörökben, de a jelen tapasztalat sajnos az, hogy a politikusokat az állatvédelem nem igazán érdekli – kivéve, ha kampánytémát lehet belőle csinálni – és fel sem tudják mérni a témával kapcsolatos problémákat, és anyagi károkat.

A jelen volt országokban mindenhol kötelező a kedvencállatok chipezése és veszettség elleni oltása, ami egyes országokban nemcsak kutyák, hanem macskák és görények esetében is kötelező. A második nap érkezett Litvánia kivétel ez alól; érdekes módon a már kétszer meghozott, majd kétszer törölt törvény legnagyobb ellenzői az állatorvosok.

Ami a mi számunkra követendő példa lehet, az az, hogy Portugáliában csak az hirdethet kutyát online platformon, akinek tenyésztési engedélye van, azaz regisztrált, ellenőrzött telephellyel, és pedigrés állománnyal rendelkező valódi kutya- és macskatenyésztők. Szaporítók, igazolt engedéllyel és telephellyel nem rendelkezők számára az online hirdetés tilos.

A másik igen jó példa Románia, ahol egy kutyaharapásos emberhalált követően hozták meg azt a törvényt, hogy minden, törzskönyvvel nem rendelkező kutyát kötelező ivartalanítani. A törvény létezik, és a helyzet ugyanaz, mint nálunk, ahol 2010 óta kötelező a kutyák chipezése és a chip regisztrálása, illetve veszettség elleni oltást csak chippel ellátott kutya kaphat, és az oltás tényét be kell jegyezni a Petvetdatába, de még mindig hatalmas hiányosságok vannak ezen a téren. Ugyanígy Romániában, ahol a kóborkutya-probléma, a chipezés elmaradása/nem regisztrálása, és az ivartalanítás elhagyása jelent komoly gondot, valamint – hozzánk hasonlóan - az illegális szaporítás és feketekereskedelem.

Úgy gondolom, a Magyar Állatorvosi Kamara jó szívvel beállhatna egy olyan törvényjavaslat mögé, ahol a két fenti dolgot javasoljuk: online hirdetést kizárólag regisztrált, bejegyzett, ellenőrzött telephellyel rendelkező tenyésztő adhasson fel, illetve a törzskönyvvel nem rendelkező kutyákat – macskákat legyen kötelező ivartalanítani. Utóbbi javaslat esetében könnyen kiszámítható, hogy egy felelős tulajdonos egy egyszeri kiadással hogy kíméli meg magát a későbbi, lényegesen nagyobb költségektől azzal, hogy állatát fiatal korában ivartalaníttatja. Minden hasonló törvény (rendelet) hatása lassan érik be, de ha a kóbor állatok számát egy ilyen törvény segítségével évente csak néhány százalékkal lehet visszaszorítani, már az is igen jelentős eredmény, különös tekintettel arra, hogy Magyarországon az állami feladatok túlnyomó többségét is civil szervezetek látják el ezen a téren; az ő terheiket lehetne IGEN nagy mértékben csökkenteni.

Írországban és az Egyesült Királyságban komoly kampányokat folytatnak a brachycephal fajták népszerűségének csökkentése érdekében; irodalmi adatokkal, koponyafelvételekkel, esetekkel bizonyítva azt, mennyire természetellenes ezeknek az állatoknak a kialakítása, és ez mennyi betegséget okoz, illetve hordoz.

A legtöbb országban megalakult a PAAG (Pet Advertising Advisory Group), azaz a kedvencállat-hirdetésekkel foglalkozó tanácsadó csoport, amelyet – elsősorban a hihetetlen mennyiségű szaporítós hirdetés miatt – igen célszerű lenne nálunk is megalakítani. A Kamara képviseletében az Állatorvosok az állatvédelemért alapítvány, és néhány, kifejezetten a szaporítók elleni küzdelemre szakosodott állatvédő szervezet részvételével hatékony munkát lehetne végezni, és kampányokat indítani, hogy az emberekben tudatosodjon; mit támogatnak akkor, ha a piacon és az online felületeken vásárolnak olcsón, fajtatisztának mondott kiskutyákat, az, hogy ezeken a telepeken állatkínzás folyik, az anyákat nem vakcinázzák, a kölyköket nem vakcinázzák, paraziták elleni kezeléseket nem kapnak, genetikai betegségeket hordoznak, sokszor zoonózissal (pl. Giardia) is terheltek, azaz amellett, hogy komoly költségeket jelentenek a leendő gazdának, potenciálisan veszélyeztethetik is. Nem véletlen az, hogy Svédországban – ahol a kóborkutya-probléma nem létezik – a papírok nélkül az országba érkező, illegális transzportból származó kisállatokat könyörtelenül elaltatják.

Tudjuk, hogy a szaporítás addig fog létezni, amíg az „olcsó, fajtatiszta” kisállatokra igény van Nyugaton és itthon. A németek, olaszok, britek próbálnak felvilágosító kampányokat csinálni, hogy az emberek legyenek azzal tisztában, mit támogatnak, ha ilyen állatokat vesznek; az itteni felvilágosítást nekünk, illetve a megalakuló PAAG-nak (MAPAAG?) kellene végeznie.

Remek kampányvideókat nézhettünk végig a karácsonyi kölyökkutya-ajándékozásról, ami nálunk is nagy divat, majd néhány héttel később a menhelyeket elárasztják a megunt kiskutyák. Videóban mutatták meg az embereknek azt, hányféle indokkal képesek a tulajdonosok megválni az – elvben egy életre megvásárolt, vagy befogadott – házi kedvenctől. Válás, költözés, túl nagyra nőtt, nagy a szőre, nem gondolták, hogy ennyit kell foglalkozni vele, ugat, túl sokat fut, neveletlen (mitől?), nem gondolták meg, mennyire illik a gazdához a kutya mentalitása, stb, ezer ok, amivel az emberek a felelősséget próbálják maguktól eltolni. Tudatosítani kell, hogy az állattartás felelősség, felelős döntést igényel az állat beszerzésekor, felelős bánásmódot, tartást az állat élete során, és felelős döntést az állat élete végén. Ezekben a kérdésekben az állatorvosoknak – a terepen dolgozó állatorvosoknak – hihetetlenül nagy szerepe lehet.

A találkozó során azt gondoltuk ki román kollégámmal, Anca Georgescuval, aki a Transylvanian Animal Care szervezet kommunikációs vezetője (és egyetlen nem állatorvos tagja), hogy a fenti témákban össze kellene dolgoznunk, hiszen a problémáink közel azonosak, anyagilag is kicsit gyengébben vagyunk eleresztve, mint a többi európai ország hasonló szervezetei, és a Románia területén élő magyar népesség tájékoztatása szempontjából is célszerű lenne a kampányokat, plakátokat, szóróanyagokat magyarul is elkészíteni. Remélem, sikeresen, eredményesen tudunk majd együtt dolgozni.

A megbeszélés minden szempontból hasznosnak bizonyult, nagyon remélem, hogy módunk lesz a féléves gyakorisággal megtartandó találkozókon részt venni, mert remek ötletekkel gazdagodtam, és rokonszenves, értelmes, pozitív emberekkel ismerkedtem meg.

 

dr. Markus Gabriella

kuratóriumi elnök

Állatorvosok az állatvédelemért alapítvány