Hova forduljak?
Állatszerető laikusként mindenféle bonyolult jogi szövegek olvasása nélkül a következő fontos információkat és tényeket kell tudnunk az állatkínzásról: az állatkínzás feltárása, kivizsgálása és szankcionálása hatósági feladat, a civilek (állatvédő alapítványok, egyesületek, elhivatott magánszemélyek) csak segíthetik ezt a munkát, de önállóan nem járhatnak el, nem intézkedhetnek, főleg nem vehetnek el, nem kobozhatnak el állatokat a tulajdonostól.
Alapvetően kétfajta típusa van jogi szempontból az állatkínzásnak: van a közigazgatási jogi és a büntetőjogi fogalom.
A büntetőjogi fogalom körébe beletartozik minden súlyos eset, amely pusztuláshoz vagy maradandó egészségkárosodáshoz vezet, az eljáró hatóság a rendőrség, melynek nyomozása után az ügyészség vádemelési javaslatot tesz a bíróság felé, a szankció pedig akár letöltendő börtönbüntetés is lehet. Bár a sajtót sok nagy port kavaró hír bejárta már, szerencsére ebből a típusból van kevesebb.
A közigazgatási jogi állatkínzás minden kevésbé súlyosabb, a rossz, hiányos, hibás tartás fogalomkörébe tartozó cselekmény vagy mulasztás, az eljárás lefolytatására és akár több millió forintos állatvédelmi bírság kiszabására a legáltalánosabb jogköre kedvtelésből tartott állatok esetén a települési jegyzőnek, haszonállatok esetén a járási hivataloknak valamint a megyei kormányhivataloknak van. Ebből a típusból sajnos sokkal több van, és a felelős állattartói szemlélet hiányában egy jó ideig még sok is marad.
Mit tegyünk tehát? Próbáljuk felmérni, hogy súlyos, akár az állat (állatok) életébe kerülő cselekményt tapasztaltunk, vagy pedig olyan hiányos, hibás tartást látunk, amely bizonyos kötelezettségek előírásával és rendszeres ellenőrzésével kijavítható.
1. Súlyos esetben mindig forduljunk a rendőrséghez (telefonon, és ha lehetőségünk van rá, írásos feljelentést is tegyünk ajánlott levélben a település szerinti rendőrkapitányságra, mert írásos feljelentésre kötelező az írásos válaszadás - még ha elutasító is).
2. Ha úgy ítéljük meg, hogy az eset kevésbé súlyos, de mindenképpen beavatkozást igényel, mert az állat életét hosszabb távon minőségileg lehet javítani, úgy a települési jegyzőhöz vagy a kormányhivatalhoz forduljunk (itt is tanácsos írásos bejelentést tenni, hogy írásos választ kapjunk felvetéseinkre).
Tisztában kell lennünk azzal, hogy a mintegy 1700 jegyzőnek, 174 járási hivatalnak és a 19 megyei kormányhivatalnak eltérő a joggyakorlata, és időnként másképp ítélhetnek meg cselekményeket, illetve feladatuk a kötelezettségek előírására és ellenőrzésére és a szankciók kiszabására terjed ki. Az állat egészségének, életének fenntartásához szükséges gyors, hatékony, időnként magas költségekkel járó beavatkozáshoz viszont igénybe kell venniük (és szerencsére igénybe is veszik sok helyen) a civil szervezetek segítségét.
Az állatvédelmi feladatoknak tehát két pilléren kell állniuk: a vizsgálathoz és a felelősségre vonáshoz szakértelemmel rendelkező hatóságokra van szükség, az állatok felelős őrzéséhez, gyógykezeléséhez, esetleges új gazdához adásához elengedhetetlen a civilek segítségnyújtása. A legjobb tehát, ha egyszerre fordulunk a hatóságokhoz (telefonon és levélben) és a civilekhez (telefonon vagy e-mailben) is: a hatóságtól joggal várhatjuk el a felelősségre vonást és a szankció kiszabását, a civilektől pedig azt, hogy figyelemmel kísérik a hatósági eljárásokat, és segítségüket felajánlva az állatok konkrét sorsának, egészségi állapotának javítása is megtörténik az eljárások során.